Jamaica a jamaicaiaké

Örömmel vettük, hogy örömmel vették a Batta Dem szervezői a ZöFi Pécs megjelenését egy újabb fesztiválon, rögvest a PEN után. Bizony mi egy ilyen alakulat vagyunk, ami – energiát, s alvásigényt nem kímélve – egyik fesztiválról ugrik a másikra. Öko-igét terjesztve! Az ingyen belépőnek persze az egészhez semmi köze! S különben is az vesse az elsőt, aki a kellemeset a hasznossal még soha.

Miután megoldottuk az olyan problémákat, mint pl. hogy bizonyos honlapok a Zöld Fiatalokból Föld Fiatalokat gyártottak már neki is eshettünk az ötletelésnek, mivel is örvendeztessük meg a sok-sok Raszta Ferit. Elsősorban valami franyó játékra gondoltunk, ami Az Identitás-játék néven került végül a boltok polcaira.

A lényeg az volt, hogy különböző nyakba akasztható kis táblácskákat kellet húzni álá zsákbaidentitás, majd a táblán szereplő fogalomnak megfelelően viselkedni és meglelni identitásunk párját a fesztiválozók közt. Lelkiekben fel voltam készülve, hogy jó párszor elhangzik majd a –„Húzz egyet! –„HÚÚÚÚÚ!” párbeszéd. Ehhez képest csak egyszer zajlott le ilyen diskurzus, akkor is olyan ember húzott, aki nem húzott. Járt érte jutalomba a csokis keksz! Természetesen a ZöFi sem maradt ki a mókából! Eléggé vicces volt mikor egy törékeny aktivista leánykánk gégemikrofonszerűen közölte: „Én vagyok az apád!”(Dart Vader), vagy mikor Stan (South Park) alakjában manóhangon vígan káromkodhattam . Valamint, hogy a személyes favoritomat is megemlítsem, ezúton küldök egy maxriszpekt-et Nyírinek, aki egész este „cigány” volt. Ergo mindenkinek ő lehetett volna párja. Jó mulatság volt. Az emberek kajálták! Egy idő után az értékesebbnél értékesebb ajándékok már nem is tűntek csábítónak, a szemek előtt a játék öröme lebegett. S végeredményben ez volt a mi zsoldunk is.

Azért a második napot mégis az ajándékok után gyártásával kellett kezdeni. Hiszen elég kelendőek voltak, s mert előző este az ellenségereje lelkesedésében, hogy megtalálta identitása párját, kilöttyenő ser italával megsemmisítette a kitűzők egy részét. Amíg a koncertek kezdetét vártuk csattogtak az ollók, szigeteltek a szalagok, ragadtak a ragasztók és filceztek a filcek a mi s az Emberség Erejével kezeiben. Készültek a Tetra-pack pénztárcák, tűző nélküli kitűzők és teás tasak pillangók. A személyes ismeretségeken túl is mindig csíptem Emberségéket, úgyhogy külön öröm volt, hogy a Public-Art projectünk után újra együtt dolgozhattunk és mulathattunk.

Pár szót ejtek a muzsikáról is, mivel mindannyian tudjátok, hogy élek halok a reggae zenéért. Nos, ennek jegyében már napokkal korábban olyan bandákkal hangoltam, mint a E. N. T. vagy a Blut für Blut. Reggae partikon mindig viccesnek találom, mikor magyar énekezők énekeznek angolul, jamaicai akcentussal. Ez itt sem volt másként, sőt! Szerintem elég markáns kontrasztot nyújtott a főbanda és a bemelegítő társulatok zenéje illetve hangzása. A jamaicaiak mellett a többiek olyanok voltak, hogy… Félre értés ne essék nem rosszak, csak nagyon más félék. A magyar reggae olyan, mintha nem reggae lenne, hanem az, amit reggaenek, vagy amilyennek a reggaet gondoljuk itt Európa szívében. Ha értenék hozzá azt mondanám, egyedi íze van. Benne van a magyarság tengerérzése. Multi a kulti, nincs ezen mit tagadni vagy szégyellni.
Mint a címben is utaltam rá, Jamaica a jamaicaiaké, és az angol nyelvük is. A kutya nem értett egy szót sem az átkötő szövegekből, akár azt is mondhatta az énekes bácsi: „Tibikém, leugorjak holnap tejért?” A publikum rögtön mondta is: „YEEEEEEEEE”, „Jól van, akkor leugrok, ha nem esik.” „YEEEEEEEEEEE”. Szóval ilyen volt a hangulat. Remek! Még én is roptam egy kicsit, mert ropni jó.

Apropó ropó, csütörtökön a Zöldben nyitott ZöFi gyüli 18:00-tól, gyertek, mert jó lesz! Legalább olyan családias és frenetikusan vidám, mint a Batta Dem volt! Píszördög!
Szilkó

Képek és még képek