Az ember okozta környezeti katasztrófa
kellős közepén, a tavaszi télben, március végén mindenki
nyugodt buszutat remél. Azonban a fagy és a nem túl tömött busz
kiváló lehetőség az emberek és az eszmék egymáshoz csapódásához,
ahogy a busz zökken a beton minden buckáján.
Az ellenőr hátulról közelít.
Gyakorlott, szinte nem is szól, halkan motyogja maga elé, jegyeketbérleteketkéremfelmutatni. A nő mellé ér, meg sem szólal, csak rá és a férfire mutat, majd a busz ajtajára. A mozdulat
jelentése nyilvánvaló: leszálltok. Régi játszótársak,
összeszokottak, a férfi és a nő egy bólintással reagálnak,
megértették az utasítást. Játékukban ez benne van. Ha jön az
ellenőr leszállunk. Ez a szabály. Majd felszállnak a következőre...
A nő ápolatlan, bőre, körme
piszkos. Lépni alig bír, járókerettel száll fel a buszra. A
férfi olyan, mint bárki más.
Az ellenőr nem akar már jegyeket
tépni, nem foglalkozik mással, csak a nőre fókuszál. Perverz
libidóját rá akarja fröccsenteni, látszik a szemén, ahogy kezd
megfogalmazódni benne a gondolat. Kicsit megrágja, amit kitalált,
majd a nőhöz lép, és egy látványos mozdulattal elhúzza a feje
fölött az ablakot, kezével pedig az orra előtt legyez. Hát ezt
találta ki. Ezen évődik reggel, ezen délután, és most végre
megtette. A nő pofájába vágta: büdös vagy!
Senki nem mondd semmit, csak a nő: mi
az, talán büdös vagyok? Az ellenőr erre vár. „Igen! Büdös
vagy! Ez mindenkit (engem) zavar! Azt megértem, hogy valaki nem tud
jegyet venni, de hogy fürödni se fürödjön, azt már nem!”
Sehol senki, az utasok talán még élvezik is a produkciót. A busztársaságnak így kellene hirdetnie magát: "Kíváncsi, hogyan szégyenítünk meg embereket? Utazzon velünk!
Kiválóan képzett szakembereink minden igényt kielégítenek! Csak
280 forint utazásonként, jóval olcsóbb, mint a mozi!"
A hatalom most az ellenőr (az ellenőr
most a hatalom). Fegyver van a kezében (a munkája), amivel a világot
akarja jobbá tenni. Az ellenség pedig a járókeretes,
büdös asszony. Most az ellenőr, aki megalázhat, hiszen megalázott
életében nincs más öröm. Tudása, érvei, egész világa csak a
nőig terjed. Nem érti saját helyzetét, nem érti saját
kiszolgáltatottságát, saját megalázottságát a helyzetben. Nem
a nőt szégyeníti meg, hanem önmagát és mindenkit, akik a
hatalom illúziójával visszaélve egy kreált ellenségkép ellen
küzdenek.
Egy hang derengett fel a hallgatásból,
és polémiába keveredik az ellenőrrel:
– Talán van olyan, akinek nincs
pénze tisztálkodásra.
– Nem kell védeni ezeket.
– Szerintem maga rosszabb, mint
ezek, mert szándékosan megalázni valakit jellemhiba, míg a
testszag nem az.
– Engem … maga … ne … (ökölbe
szorul a kéz) engem maga ne hasonlítson ezekhez (erek kidagadnak a
nyakon) ne merészelje azt mondani hogy jobbak nálam (beletapostak
az identitásba) évek óta csinálom ezt a munkát maga nem tudja
milyenek ezek én tudom maga olyan mint ezek ... maga olyan ...
MAGA
A
BÜDÖS
CIGÁNY
Felbolydult a méhkas, a nézők
szereplők akarnak lenni. Megélni a show-t. Előkapják az összes
lózungot, amit a kocsmákban, a baráti társaságokban, az
iskolákban, a munkahelyeken szednek össze. Nem az ellenőr
viselkedése a bántó. Az az ember zavarja életüket, akit büdösnek
gondolnak.
„Ezeket mi tartjuk el. Ezek a mi
adónkból élnek. Ezek lopják el a pénzünket. Ezek miatt kell
kézfertőtlenítőt magamnál hordanom. Ezek zavarnak a szagukkal.
Ezektől félünk.”
Ezek … Ha valakit megfosztunk emberi
mivoltától, akkor bármit megtehetünk vele (akár meg is
ölhetjük), hiszen a korszellem szerint védelmet csak az ember
élvez. Egyelőre. Aztán lassan már az ember sem. A természet
mellett a társadalmat is tönkretesszük.
(Megtörtént esemény alapján)
G.A.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése