Search

Content

2013. április 1., hétfő

Aki büdös, ne buszozzon!


Az ember okozta környezeti katasztrófa kellős közepén, a tavaszi télben, március végén mindenki nyugodt buszutat remél. Azonban a fagy és a nem túl tömött busz kiváló lehetőség az emberek és az eszmék egymáshoz csapódásához, ahogy a busz zökken a beton minden buckáján.

Az ellenőr hátulról közelít. Gyakorlott, szinte nem is szól, halkan motyogja maga elé, jegyeketbérleteketkéremfelmutatni. A nő mellé ér, meg sem szólal, csak rá és a férfire mutat, majd a busz ajtajára. A mozdulat jelentése nyilvánvaló: leszálltok. Régi játszótársak, összeszokottak, a férfi és a nő egy bólintással reagálnak, megértették az utasítást. Játékukban ez benne van. Ha jön az ellenőr leszállunk. Ez a szabály. Majd felszállnak a következőre...
A nő ápolatlan, bőre, körme piszkos. Lépni alig bír, járókerettel száll fel a buszra. A férfi olyan, mint bárki más.



Az ellenőr nem akar már jegyeket tépni, nem foglalkozik mással, csak a nőre fókuszál. Perverz libidóját rá akarja fröccsenteni, látszik a szemén, ahogy kezd megfogalmazódni benne a gondolat. Kicsit megrágja, amit kitalált, majd a nőhöz lép, és egy látványos mozdulattal elhúzza a feje fölött az ablakot, kezével pedig az orra előtt legyez. Hát ezt találta ki. Ezen évődik reggel, ezen délután, és most végre megtette. A nő pofájába vágta: büdös vagy!
Senki nem mondd semmit, csak a nő: mi az, talán büdös vagyok? Az ellenőr erre vár. „Igen! Büdös vagy! Ez mindenkit (engem) zavar! Azt megértem, hogy valaki nem tud jegyet venni, de hogy fürödni se fürödjön, azt már nem!” Sehol senki, az utasok talán még élvezik is a produkciót. A busztársaságnak így kellene hirdetnie magát: "Kíváncsi, hogyan szégyenítünk meg embereket? Utazzon velünk! Kiválóan képzett szakembereink minden igényt kielégítenek! Csak 280 forint utazásonként, jóval olcsóbb, mint a mozi!"

A hatalom most az ellenőr (az ellenőr most a hatalom). Fegyver van a kezében (a munkája), amivel a világot akarja jobbá tenni. Az ellenség pedig a járókeretes, büdös asszony. Most az ellenőr, aki megalázhat, hiszen megalázott életében nincs más öröm. Tudása, érvei, egész világa csak a nőig terjed. Nem érti saját helyzetét, nem érti saját kiszolgáltatottságát, saját megalázottságát a helyzetben. Nem a nőt szégyeníti meg, hanem önmagát és mindenkit, akik a hatalom illúziójával visszaélve egy kreált ellenségkép ellen küzdenek.

Egy hang derengett fel a hallgatásból, és polémiába keveredik az ellenőrrel:

– Talán van olyan, akinek nincs pénze tisztálkodásra.
– Nem kell védeni ezeket.
– Szerintem maga rosszabb, mint ezek, mert szándékosan megalázni valakit jellemhiba, míg a testszag nem az.
– Engem … maga … ne … (ökölbe szorul a kéz) engem maga ne hasonlítson ezekhez (erek kidagadnak a nyakon) ne merészelje azt mondani hogy jobbak nálam (beletapostak az identitásba) évek óta csinálom ezt a munkát maga nem tudja milyenek ezek én tudom maga olyan mint ezek ... maga olyan ...
MAGA
A
BÜDÖS
CIGÁNY

Felbolydult a méhkas, a nézők szereplők akarnak lenni. Megélni a show-t. Előkapják az összes lózungot, amit a kocsmákban, a baráti társaságokban, az iskolákban, a munkahelyeken szednek össze. Nem az ellenőr viselkedése a bántó. Az az ember zavarja életüket, akit büdösnek gondolnak.

„Ezeket mi tartjuk el. Ezek a mi adónkból élnek. Ezek lopják el a pénzünket. Ezek miatt kell kézfertőtlenítőt magamnál hordanom. Ezek zavarnak a szagukkal. Ezektől félünk.”

Ezek … Ha valakit megfosztunk emberi mivoltától, akkor bármit megtehetünk vele (akár meg is ölhetjük), hiszen a korszellem szerint védelmet csak az ember élvez. Egyelőre. Aztán lassan már az ember sem. A természet mellett a társadalmat is tönkretesszük.

(Megtörtént esemény alapján)
G.A.

0 megjegyzés:

Archívum