Azt hisszük, hogy minden a miénk! Azt hisszük, hogy minden
csak eszköz, ami a kényelmünket szolgálja. Azt hisszük minden fölött
uralkodunk. Ez (az uralom) a mi kötelességünk, végzetünk és lehetőségünk. Ez az
uralom azonban erőszakon alapul, és már a világ minden pontjára, a világ minden
élőlényére kiterjed. A kultúránk, az iparunk, a gazdaságunk, az oktatásunk
ennek az erőszakos, totális uralomnak az elmélyítésére, kiterjesztésére,
rögzítésére, igazolására szolgál. Ez a totális uralom ellentmond mindennek, ami
természetes.
Megérteni az állatok valódi természetét egy tanulási
folyamat. Nem magától értetődő. Megérteni a fájdalmat (a félelmet, a
szeretetet, az ösztönt), megérteni a pusztítást és megérteni azt, hogy ez nem
szükséges, elmélyült gondolkodást igényel. Vegetáriánusnak lenni nem csupán azt
jelenti, hogy az ember nem eszik húst. Vegetáriánusnak lenni azt jelent, hogy
az ember a gondolatin keresztül legyőzi a korszellem által beléplántált
mesterséges vágyát a pusztításra. Ezek után egy összetett cselekvési folyamat
indulhat el: elutasítani minden olyan eszközt, gondolatot, tettet, ami az
erőszakon alapul, kezdve az állatokon tesztelt kozmetikai szerek használatától,
a nagyüzemi állattartásból származó tejtermékek fogyasztásán át, a cirkuszi
mutatványokon való tapsolásig – mindent. (Vagy akár a gyerekmunkát, a
rasszizmust, a háborút.)
Az állatok nem gépek. Az állatok nem eszközök. Az állatok
nem azért vannak, hogy megegyük őket. Az állatok egyedi létezők, önmagukért
értékesek. Megölni egy embert nem azért veszteség, mert azonos fajba tartozunk.
Egy ember nem természetes halála (melynek során nem a psziché és a test közösen
hagynak abba valamilyen tevékenységet) azért krízis, mert egy egyedi látásmód,
egyedi gondolatok, egyedi tulajdonságok vesznek el. Ha pedig ez a krízis valós,
akkor az állatokkal kapcsolatban is elmondhatjuk, hogy dráma minden egyes
állati pillantás, szempont elvesztése. Az állat egy adott pillanatban egyedi
szemlélőként éli meg a világot, egyedi módon érzékeli, értelmezi, reagálja a
valóságot. És újra: ennek a pillantásnak az elvesztése ugyanolyan drámai,
mintha egy ember pillantása veszne el.
G.A.
G.A.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése