Search

Content

2013. október 21., hétfő

Adéle és a családi perpatvar


Sajátos polémiába keverjük bele azokat, akik erre az oldalra tévednek. A ZöFi két aktivistája (akik nem mellesleg egy pár, és nem mellesleg egy férfi és egy nő) egy egyszerű mozizásból napokon át tartó vitát csináltak maguknak. Olvassatok bele a summázásba, ha érdekel titeket...

Az Adéle élete – 1-2. fejezet már most kultuszfilmmé kezd válni. Folyamatos internetes hype, rengeteg kritika, és persze díjak jellemzik ezt a változást. Sok-sok ismerősünk jelezte, hogy elmegy rá (aztán a moziban persze lényegesen kevesebben voltak, mint amire számítottunk), így mi is fogtuk magunkat, majd annyira összevesztünk utána, hogy úgy döntöttük inkább leírjuk a véleményünket, mielőtt vér kezdene folyni.

Vigyázat, ami alább következik nem kritika, nem vagyunk esztéták, sem filmkritikusok, csak egy aktivista szervezet tagjai, akik együtt élnek, továbbá a ZöFi blog nem kulturális oldal, ezek a tények pedig szűkebb értelmezési keresztmetszeted adnak a filmhez, mint ahogy egy filmkritikától várhatnánk.

A férfi véleménye: Mivel engem nem különösebben érdekel, hogy ki meleg és ki nem, azonban a melegek, sőt bármilyen kisebbség elleni gyűlölködés annál inkább, elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy fel lehet-e használni a filmet a ZöFi vagy a Menedék Civil Szövetség antidiszkriminációs oktatási programjaiban. De nem. Több oknál fogva sem, így véleményem ebből a hiányosságból indul ki. Az Adéle élete egyik legnagyobb hibája, hogy indokolatlanul hosszú, és Adele Exarchopoulos kiváló, magávalragadó játéka nem adja el az egész filmet. A feleslegesen elnyújtott jelenetek, életszerűtlen dialógusok fájdalmasan unalmassá teszik azt a három órát, amin keresztül beszorulunk Adéle életébe.

Továbbá sem mint propagandafilm, sem pedig mint hiperrealista film nem állja meg a helyét, ráadásul ugyanazon ok miatt: Abdellatif Kechiche egyszerűen félreérti a homoszexualitás jelentését, és mindössze a szexualitással azonosítja. Túlzóan hangsúlyosak a hiperrealisztikusan bemutatott szexuális jelenetek, aminek semmi funkciója, csupán az, hogy sokkolja a nézőket, ez a hatásvadász húzás pedig a film számos hiányosságát próbálja ellensúlyozni. Továbbá értelmezhetetlen számomra a szerelem aspektusából például az, hogy két, egymást szerető ember miért mennek el egy múzeumba női fenekeket nézegetni, ha nem azért mert a film készítője az azonos neműek szerelmét összetéveszti a pőre szexualitással. Az azonos neműek szerelme ugyanolyan mély szerelem, mint a különböző neműeké, míg az Adéle életéből (is) úgy tűnik, hogy az azonos neműek szerelme nem más, mint lucskos nemiség. Mindezt alátámaszthatja az is, hogy amikor hosszú évnyi különlét után Adéle újra találkozik Emmával, minden különösebb probléma nélkül egymásnak esnek egy kávézóban, vadul csókolóznak, és szinte tépik egymást. Gondoljunk csak bele: mikor megyünk el a párunkkal egy múzeumba, hogy fenekeket és nemi szerveket nézzünk, vagy ha találkozunk egy régi szerelmünkkel vajon előjátékba kezdünk vele az asztalon? Ez nem a szerelem jellemzője.

Félrevezető az is, hogy Adéle szerelme művész, és a film alapján csak és kizárólag női testeket fest, akár aktus közben is. Ez által a film már nem csak félreérti a szerelmet, de még demagóg módon a szexuális aktusok (feleslegesen) realisztikus ábrázolását művészi tevékenységként próbája legitimálni.

Olvastam valahol, hogy ezt a szerelmes filmet két kövér, ragyás arcú öregasszonnyal nem lehetne eljátszatni. Pedig a szerelem nem csak a fiataloké, hanem a kövéreké, a ragyás arcúaké és az öregeké is.


A nő véleménye: Számomra az Adéle élete - 1-2. fejezet egy rendkívül sok érzelemmel teli szerelmi történet, ahol valóban nagy szerepet kap a szexualitás, de én ezt sem túlzónak nem mondanám, se botrányosnak (mint ahol néhány helyen ezt olvasni lehet). Mivel a film fókuszában egy olyan fiatal lány hétköznapi életének bemutatása van, aki éppen a szexuális útkeresésének elején áll, ezért már a témából adódóan sem elhanyagolható a testiség hangsúlyozása, főleg Adéle esetében, akit a film elején sok frusztrációval tölt el annak felismerése, hogy a férfiakkal való kapcsolatait üresnek éli meg, és valójában a női test az, ami igazán izgatja. Másrészt melyik szerelmi kapcsolatban (függetlenül attól, hogy milyen neműek szerelméről van szó) nem fontos és hangsúlyos a szexualitás jelenléte? Ha két ember igazán egymásra van hangolódva, akkor az a kapcsolat elején általában a szexualitásban jelenik meg, számomra egyáltalán nem furcsa az, mikor két ember nem tud betelni egymással. Tehát ezek miatt nem gondolnám hogy túl van hangsúlyozva a szexualitás a filmben. Persze nyilvánvalóan hozzátesz a filmhez a két gyönyörű főszereplő, valamint ezeknek a jeleneteknek az érzékisége, szépsége.

Ha már két lány szerelméről van szó, mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni, hogy számomra mit mond a film a homoszexualitásról. Nehéz attól elhatárolódni, hogy engem soha nem zavart az, hogy egy ember kivel boldog, hogy kinek milyen nemű a szerelme, tehát emiatt sem volt furcsa ez a téma. (Kíváncsi lennék egy olyan ember véleményére, akinek vannak fenntartásai az azonos neműek szerelmével kapcsolatban, hogy esetleg ez a film után változott-e valamennyiben). Nekem egyrészt nagyon tetszett az, hogy Emma szülei milyen nyíltsággal, és támogató attitűddel kezelték azt, mikor Emma hazavitte és bemutatta nekik Adéle-t. Nagyon szeretnék majd egyszer én is ilyen szülő lenni. Másrészt szerintem egyáltalán nem demagóg a film a homoszexualitás ábrázolásában. Nekem olyannyira természetes volt a két lány szerelme, hogy a film végére már nem is volt fontos az, hogy itt két lányról van szó, lehetett volna ez egy heteró pár is.

Azt, hogy a film a szexulitásról szól, nem pedig a szerelemről, mindenképpen cáfolnám. A vezérfonal nagyon jól követi a fim címében is megjelenő 1-2. fejezetet: a film elején Adéle és Emma kapcsolatában valóban hangsúlyos a testiség, de ahogy haladunk előre a filmben és az időben, évek telnek el, egyrészt Adéle Emma mellett válik kislányból nővé, és ez idő alatt a két lány kapcsolatában már más dolgok válnak dominánssá: a másik ember szeretete, az együtt élés és az egymással való létezés momentumai. Mindemellett úgy gondolom, hogy csak úgy lehet ennyire gyötrelmes és szívbemarkolóan fájdalmas az elválás pillanata, ha két ember nagyon szerette egymást; egy “jó szex” elvesztése miatt nem sírunk örökké. (A film is pont ebbe a fájdalomba, Adéle gyötrődésébe ér véget, így olyan, mintha ez a fájdalom soha el nem múló lenne).

Számomra tehát egy olyan szerelmi történet ez, ahol a film végére már teljesen irrelevánssá válik az, hogy itt két nőről van szó, mert olyan érzések kerítenek hatalmukba, amelyeket attól függetlenül átél az ember, hogy milyen nemű a szerelme: egy emberért való rajongás, az iránta érzett szerelem, szeretet, a személy elvésztésének fájdalma. Mindenesetre én úgy jöttem ki a moziból, hogy szerelmes vagyok a világba, Adéle-be és Emmába, a női testbe, a páromba, és a szerelmbe magába.



Marosi Lilla, Galambos Attila

4 megjegyzés:

Névtelen
at: 2013. október 21. 21:49 írta...

Drága Attila,

Az irásodról a tipkus férfinak nevelt személyiég árulkodik.Ezt ne vedd sértésnek, ilyen a társadlom.
Számomra a film minden pillanatában millió emlék villant fel saját életemből. A film tökéletesen bemutatja egy kapcsolat kialaulását és hanyatlását.
Abdellatif Kechiche-nek ilyen a stilusa, hosszan részletesen bemutatott jelenetek. Nézz meg más filmjét is, és meg fogod érteni, hogy nem a sex jelenetre ment rá, ilyen a stilusa.
Amugy meg a szex szerintem minden jó kapcsolatnak az alapja, és ha valakivel jó volt, akkor évekkel késöbb is megkívánja az ember.
Az meg külön erénye a filmnek, hogy megérteti hogy a meleg kapcsolat pont ugyanolyan mint a hetero (csak talán a szex jobb... de ez szerintem érthető, hiszen az ember a saját testéhez hasonlóan működőt könnyebben megért) .
Hihetetlen számomra hogy Abdellatif Kechiche hogy ismerheti ennyire a szerelmet. Szerintem ez egy tökéletes film politikai szempontbol is.

Névtelen
at: 2013. október 21. 22:04 írta...

UI.:
Lehet, hogy férfiknak nem lehetne eladni a filmet "ragyásarcuakkal", de az mindenkinek a saját szegénységi bizonyítványa, ha ez a fontos számára egy filmben.

Névtelen
at: 2013. október 22. 8:06 írta...

Nem láttam a filmet. Ezt jó előre leszögezem. A két vélemény alapján nem is fogom megnézni. Az olvasottak a Jessie Lamb testamentuma című könyvet juttattják eszembe, amit, és ez ritka, nem tudtam végigolvasni. Pontosan a szerelem és a szexualitás pontos és realista ábrázolása miatt. Mindezek dacára ha valami ennyire megosztó, abban lehet valami.

Galambos Attila
at: 2013. október 22. 14:41 írta...

Kedves Névtelen 1!
Köszönöm, hogy írtál. Azt hiszem félreértetted a véleményem. Nem írtam sehol, hogy a szexualitás nem fontos része egy kapcsolatnak, mindössze azt, hogy ebben a filmben a szexualitás feleslegesen nagy hangsúlyt kap.
Üdv.
Kedves Névtelen 2!
Nézd meg mindenképp, ne a mi véleményünk alapján ítélj.
Üdv.

Archívum