Nem, a mókusokból egyelőre még nincs öko-bio tanúsított! A cím kissé erőltetett szóvicce a homo oeconomicus kifejezésre utal, amelyet a nem közgazdász szakmabeliek alig ismernek, még kevesebben tudnának meghatározni, eredete és/vagy bizonyítása pedig már valóban rejtély-kategória. Mégis, aggasztóan sokan vesszük készpénznek, ha elhitetik velünk, az önbeteljesítő jóslatként működik, ráadásul igencsak mértékadó gondolkodók véleménye szerint ez globális korunk legnagyobb szellemi rákfenéje. Ezen cikkben a homo-oeconomicus misztériumának eredünk nyomába.
Ha közgazdász hallgatók frissen képzett elitjéből – azaz abból a szűk körből, akik figyeltek is, s még emlékeznek tanulmányaik alapjára – megkérdezünk valakit, mióta is van közgazdaság-tudomány, s ki lenne annak atyja, kapásból rávágják Adam Smith nevét és az 1776-os évszámot. Ekkor jelent meg ugyanis a skót filozófus és közgazdász Nemzetek gazdagsága (teljes cím: An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations) című korszakalkotó műve.
 |
| Just Call Me Jay: Capitalism (Flickr.com) |
Smith, valószínűleg akaratlanul, hatalmas gátakat szakított fel, s mederbe terelte a víztömeget. A felvilágosodás, nagy találmányok és polgárháborúk zilálta feudális rendet gyakorlatilag érvénytelenné tesszük, elvesszük legitimációs bázisát, ha azt mondjuk, nincs szükség az Isten kegyelméből uralkodó király és a feltétlen hűséget esküvő földesurak gondoskodó hatalmára. Az Adam Smith által vázolt kép a természetes szabadság rendszere, amely maga a polgári, avagy kereskedő társadalom (commercial society), amelyben a csereberélési és gazdagodási ösztön, az ember veleszületett tulajdonsága érvényre juthat. Adam Smith valószínűleg álmában sem gondolt arra, milyen méretű és hatalmú szervezet jön létre ezen ideológia nyomdokain. A modern nagyvállalat sokkal későbbi fejlemény, a szerző művében még serfőzőt, péket, mészárost, kelmefestőt, kereskedőt, esetleg tűmanufaktúrát említ gazdasági szereplőként.
Smith ugyan felhívta olvasói figyelmét, hogy aki csak a gazdagság hajszolásában látja a boldogságot, az végső soron csalódni fog. Ám véleménye szerint az jó, mert a természet becsap minket, és folyamatosan mozgásban tartja az ember szorgalmát, jobb élet iránti vágyát. A közgazdaságtan atyja szerint ugyanis az emberi munka minden gazdagság forrása, nem a kereskedelem (merkantilisták), vagy a természet (fiziokraták). Átvette és kiteljesítette a laissez faire elvet, mivel ha minden ember gazdasági cselekvése végső soron a társadalom javát szolgálja, akkor ezt semmivel sem szabad korlátozni. Ez az Európai Unió alapelveit idéző négy dolgot jelent: (1) a munkaerő szabad áramlását, (2) a földek korlátlan adás-vételét, (3) az ipar és belkereskedelem állami szabályozásának feloldását, végül (4) a szabad külkereskedelmet.
Smithnek ma szobra van Edinburgh főutcáján, fő tételeit gyakorlatilag ma is megkérdőjelezhetetlennek tartja a szakma. Vámhivatalnok gyermeke volt, akinek édesapja már fia születése előtt elhalálozott. 15 éves korától morálfilozófiát hallgatott a Glasgow-i Egyetemen, két év múlva Oxfordba került, ahol filozófiát tanult. 1750-től David Hume filozófus jóbarátja. Ekkor már két éve nyilvános előadásokat tart Edinburghban, filozófiáról, jogról, retorikáról, irodalomról. Kinevezik a logika, majd a morálfilozófia professzorává a Glasgow-i Egyetemen, jó tíz évig tölti be ezt a pozíciót. 1763-tól jövedelmezőbb állást kap, évi 300 font tiszteletdíjért vállalja az ifjú Buccleugh herceg oktatását. Tanítványával utazásokat tesz, Franciaországban megismerkedik Quesneyvel, Turgotval, Genfben Voltairerel. 1766-ban visszatér szülővárosába, Kirkcaldyba, tíz évig írja fő művét. 1778-tól vámfőtisztviselő és édesanyjához költözik Edinburghba.
De térjünk vissza az „ökomókushoz”, pontosabban szemügyre véve, mit is állított Smith nevezetes könyvében. Valóban mondta-e, hogy az ember alapvetően önérdekkövető lény, akit elsősorban saját gazdasági érdekei motiválnak, s ha igen, mennyire nyomatékosan, hányszor, bizonyította-e ebbéli vélekedését. Bámulatosan kevés dolgot találunk a vaskos (2 kötetes, 1000 oldalnál többre rúgó) eredetivel egyező kiadásokban.
Smith a könyvben sokat foglalkozik a munkamegosztással, de a mű gerincét – legalábbis ahogy arra jó kétszáz év múltán emlékezünk – az ember két alaptulajdonsága képezi. A szerző szerint mindenki törekszik életkörülményeinek javítására az anyaméhtől a sírig. Másfelől természeténél fogva hajlamos a cserére és kereskedésre. A könyv legidézettebb bekezdése a következő:
"Ebédünket ne a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek a saját érdekeiket tartják szem előtt. Nem emberiességükhöz, hanem önszeretetükhöz fordulunk, és sohasem a magunk szükségéről, hanem a rájuk váró előnyökről beszélünk nekik. … [Inkább célhoz ér, aki] önzésüket nyergeli meg a maga javára és meggyőzi őket, hogy a saját előnyükre cselekszenek." (16.o.)
Azonnal felmerül a kérdés, hogy az egyéni önérdekkövetések eredőjéből hogyan fog létrejönni a közjó? Smith a láthatatlan kéz tanával vágja át a gordiuszi csomót:
"… mindenki, aki tőkéjét a hazai tevékenység fenntartására használja, ezt a tevékenységet természetesen úgy igyekszik irányítani, hogy termelésének értéke a lehető legnagyobb legyen. … általában nem a közösség érdekét akarja előmozdítani, és nem is tudja, mennyire mozdítja azt elő. Ő csak a saját biztonsága miatt támogatja a hazai tevékenységet inkább, mint az idegent és csak saját nyereségét keresi mikor azt úgy irányítja, hogy annak termelése a legnagyobb értékű legyen. Ebben is, mint sok más esetben, láthatatlan kéz vezeti őt egy cél felé, melyet ő nem is keresett. A társadalomnak pedig nem is éppen baj, hogy ő ezt a célt nem ismeri. Azzal, hogy ő a saját érdekét követi, gyakran a társadalomét eredményesebben mozdítja elő, mintha annak előmozdítása lett volna a valóságos célja." (449.o.)
Sajnos nagyon kevés közgazdász hallgató vette kezébe Smith eredeti könyvét. Rohanó világunkban, ahol a ránk tornyosuló információtömeg már szinte megbetegít, kevés kivétellel mindenki megelégszik a fenti két idézettel. A forrásművek olvasása, az idézetek eredeti kontextusban való elolvasása egész egyszerűen nem követelmény.
Smith ugyan felhívta olvasói figyelmét, hogy aki csak a gazdagság hajszolásában látja a boldogságot, az végső soron csalódni fog. Ám véleménye szerint az jó, mert a természet becsap minket, és folyamatosan mozgásban tartja az ember szorgalmát, jobb élet iránti vágyát. A közgazdaságtan atyja szerint ugyanis az emberi munka minden gazdagság forrása, nem a kereskedelem (merkantilisták), vagy a természet (fiziokraták). Átvette és kiteljesítette a laissez faire elvet, mivel ha minden ember gazdasági cselekvése végső soron a társadalom javát szolgálja, akkor ezt semmivel sem szabad korlátozni. Ez az Európai Unió alapelveit idéző négy dolgot jelent: (1) a munkaerő szabad áramlását, (2) a földek korlátlan adás-vételét, (3) az ipar és belkereskedelem állami szabályozásának feloldását, végül (4) a szabad külkereskedelmet.
Smithnek ma szobra van Edinburgh főutcáján, fő tételeit gyakorlatilag ma is megkérdőjelezhetetlennek tartja a szakma. Vámhivatalnok gyermeke volt, akinek édesapja már fia születése előtt elhalálozott. 15 éves korától morálfilozófiát hallgatott a Glasgow-i Egyetemen, két év múlva Oxfordba került, ahol filozófiát tanult. 1750-től David Hume filozófus jóbarátja. Ekkor már két éve nyilvános előadásokat tart Edinburghban, filozófiáról, jogról, retorikáról, irodalomról. Kinevezik a logika, majd a morálfilozófia professzorává a Glasgow-i Egyetemen, jó tíz évig tölti be ezt a pozíciót. 1763-tól jövedelmezőbb állást kap, évi 300 font tiszteletdíjért vállalja az ifjú Buccleugh herceg oktatását. Tanítványával utazásokat tesz, Franciaországban megismerkedik Quesneyvel, Turgotval, Genfben Voltairerel. 1766-ban visszatér szülővárosába, Kirkcaldyba, tíz évig írja fő művét. 1778-tól vámfőtisztviselő és édesanyjához költözik Edinburghba.
De térjünk vissza az „ökomókushoz”, pontosabban szemügyre véve, mit is állított Smith nevezetes könyvében. Valóban mondta-e, hogy az ember alapvetően önérdekkövető lény, akit elsősorban saját gazdasági érdekei motiválnak, s ha igen, mennyire nyomatékosan, hányszor, bizonyította-e ebbéli vélekedését. Bámulatosan kevés dolgot találunk a vaskos (2 kötetes, 1000 oldalnál többre rúgó) eredetivel egyező kiadásokban.
Smith a könyvben sokat foglalkozik a munkamegosztással, de a mű gerincét – legalábbis ahogy arra jó kétszáz év múltán emlékezünk – az ember két alaptulajdonsága képezi. A szerző szerint mindenki törekszik életkörülményeinek javítására az anyaméhtől a sírig. Másfelől természeténél fogva hajlamos a cserére és kereskedésre. A könyv legidézettebb bekezdése a következő:
"Ebédünket ne a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek a saját érdekeiket tartják szem előtt. Nem emberiességükhöz, hanem önszeretetükhöz fordulunk, és sohasem a magunk szükségéről, hanem a rájuk váró előnyökről beszélünk nekik. … [Inkább célhoz ér, aki] önzésüket nyergeli meg a maga javára és meggyőzi őket, hogy a saját előnyükre cselekszenek." (16.o.)
Azonnal felmerül a kérdés, hogy az egyéni önérdekkövetések eredőjéből hogyan fog létrejönni a közjó? Smith a láthatatlan kéz tanával vágja át a gordiuszi csomót:
"… mindenki, aki tőkéjét a hazai tevékenység fenntartására használja, ezt a tevékenységet természetesen úgy igyekszik irányítani, hogy termelésének értéke a lehető legnagyobb legyen. … általában nem a közösség érdekét akarja előmozdítani, és nem is tudja, mennyire mozdítja azt elő. Ő csak a saját biztonsága miatt támogatja a hazai tevékenységet inkább, mint az idegent és csak saját nyereségét keresi mikor azt úgy irányítja, hogy annak termelése a legnagyobb értékű legyen. Ebben is, mint sok más esetben, láthatatlan kéz vezeti őt egy cél felé, melyet ő nem is keresett. A társadalomnak pedig nem is éppen baj, hogy ő ezt a célt nem ismeri. Azzal, hogy ő a saját érdekét követi, gyakran a társadalomét eredményesebben mozdítja elő, mintha annak előmozdítása lett volna a valóságos célja." (449.o.)
Sajnos nagyon kevés közgazdász hallgató vette kezébe Smith eredeti könyvét. Rohanó világunkban, ahol a ránk tornyosuló információtömeg már szinte megbetegít, kevés kivétellel mindenki megelégszik a fenti két idézettel. A forrásművek olvasása, az idézetek eredeti kontextusban való elolvasása egész egyszerűen nem követelmény.
 |
| A két nevezetes idézet pontos helye Adam Smith könyvében |
Ha valaki mindezek ellenére kezébe veszi a Nemzetek gazdagságát, megdöbbenve tapasztalja, hogy a fenti két idézet (és ennek szelleme) a műnek mindössze egy oldalát teszi ki! Ráadásul egymástól nagyon messze esnek. A Nemzetek gazdagsága, amely valójában öt könyv, összesen 1027 oldalt tesz ki. Az első könyv a munkamegosztásról szól, itt fejti ki Smith, hogyan alakítja ki a kereslet és a kínálat a természetes árat. Ennek mindössze négyoldalas, második, bevezető fejezetében szerepel a fenti, sörfőzős-pékes idézet, ahol Smith indoklást keres a munkamegosztás okára. De az ember önző természetét nem tudja, akarja vagy tartja érdemesnek bizonyításra, okainak firtatásától pedig egyenesen eltanácsolja az olvasót. Szerinte csereberélő természetünk miatt jött létre a munkamegosztás, de a homo oeconomicus kifejezés elő sem fordul az egész műben! A negyedik könyvben Smith vitába száll mind a merkantilisták, mind a fiziokraták nézeteivel, s leteszi voksát a nyitott gazdaságok felsőbbrendűsége mellett. Sokat foglalkozik itt a gyarmatokkal. Ezen rész második, 21 oldalas kifejtő fejezetében említi a láthatatlan kezet, a 449. oldalon, mind¬össze egyszer. A két egymás mellé tett idézetet tehát több mint 400 oldal választja el egymástól a műben, egymásra utalást nem találunk. A közgazdászok és politikai bölcsellők között nem találunk olyat, aki meggyőzően leírta vagy feltárta volna a homo oeconomicus axiómáját, vagy empirikusan tesztelte volna annak érvényességét.
Tóth Gergely
Adam Smith és az ördög
Tóth Gergely
Adam Smith és az ördög
- Ádám!
- Ki vagy? Hogy jöttél be a szobámba?
- Tudod, csak a mennyország kulcsai nem nekem adattak… (vigyorog)
- Távozz tőlem Sátán!
- Megyek, megyek, csak hallgasd meg, mit kínálok neked!
- Nem kell az ajándékod, bármi légyen is! Hiszen a lelkemet kéred cserébe.
- Nem, nem ez az ár. A lelked a mennybe kerülhet, ezt megígérem. Most őszintén szólok!
- (Gondolkozik. „Ha üdvözülök, nagy baj nem érhet…) Mit akarsz hát?
- Ezt a kis bekezdést kellene beillesztened a Nemzetek gazdagságába.
- Láthatatlan kéz? Mi ez a butaság?
- Az az én dolgom. Bárhová mehet. Cserében téged fognak a Közgazdaságtan atyjának hívni, évszázadokon keresztül. Szobrod lesz és annyit idéznek, hogy meg sem lehet számlálni. És még egyszer: lelked a mennybe kerül!
- Hmmm… Rendben, az ötödik könyv közepébe belefér. De a kontextust én adom meg hozzá!
- Hát persze! Akkor megegyeztünk!
 |
| X2N: Devil (Flickr.com) |
És Adam Smith művéből, a 948 oldalból mindössze egyet hivatkoztak minduntalan, egy lényegtelen bevezető fejezetet, a 27. oldalt, miszerint a pék önérdekére alapoz. Valamint a láthatatlan kézről szóló, 456. oldalon lévő egy bekezdést. A kettőt összekötni talán legkevésbé Smithnek jutott volna eszébe…
A cikk szerzőjéről
Dr. Tóth Gergely a KÖVET ügyvezető igazgatója volt annak alapításától (1995) 2006 szeptemberéig. Jelenleg főállásban a Pannon Egyetem keszthelyi Georgikon Karának docense. Közgazdász diplomát a Pécsi Tudományegyetem Marketing Tanszékén, Ph.D fokozatot pedig a Budapesti Corvinus Egyetem Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékén szerzett. Több, főleg EU finanszírozású programot vezetett, tanácsadással foglalkozott a környezettudatos és társadalmilag felelős vállalati gyakorlat elterjesztése érdekében. Számos cikk, kézikönyv szerzője.
A cikk szerzőjéről
Dr. Tóth Gergely a KÖVET ügyvezető igazgatója volt annak alapításától (1995) 2006 szeptemberéig. Jelenleg főállásban a Pannon Egyetem keszthelyi Georgikon Karának docense. Közgazdász diplomát a Pécsi Tudományegyetem Marketing Tanszékén, Ph.D fokozatot pedig a Budapesti Corvinus Egyetem Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékén szerzett. Több, főleg EU finanszírozású programot vezetett, tanácsadással foglalkozott a környezettudatos és társadalmilag felelős vállalati gyakorlat elterjesztése érdekében. Számos cikk, kézikönyv szerzője.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése