Egy meleg ZöFi írása a Homofóbia Elleni Világnap alkalmából

Ismét elérkeztünk május 17-éhez, a homofóbia ellenes világnaphoz. Személy szerint nem szeretem az olyan kifejezéseket, amik valami ellen foglalnak állást. Jobban preferálom az olyanokat, mint "az LMBTQ emberek elfogadásáért" vagy "a toleranciáért". Tudom, lényegében ugyanazt jelenti, de a hozzáállás szempontjából nagy a különbség.

E nap alkalmából természetesen nem mehetünk el szó nélkül az elmúlt hét eseményeimellett sem. A szexuális kisebbségek tagjait még ma is sok atrocitás és kirekesztés éri. Míg az Eurovíziós eredmény Európa növekvő toleranciájáról tanúskodik (és itt nem szeretnék olyan vitákba bocsátkozni, hogy „csak azért nyert, mert transzvesztita/szakállas nő” vagy sem), addig Magyarország ezzel a tendenciával szemben halad. Bár az eredményből ítélve azt a következtetést vontam le, hogy van a hangos, gyűlölködő kisebbség, és a halk, de toleránsabb többség. Nem meglepő, hogy az esemény felkavarta a homofób érzelmeket is. Végre volt egy ürügy, hogy a hangos és még annál is gyűlölködőbb kisebbség heves buzizásban törhessen ki, és rögtön dekadens nyugatot kezdjen vizionálni. Pont, mint 100 évvel ezelőtt, a női emancipációs mozgalmak idején. Azzal pedig végképp nem tudok mit kezdeni, amikor meleg, leszbikus és biszexuális ismerőseim kezdenek el buzizni egy szakállas nő láttán. Kérdem én: hogy várnak el így elfogadást a társadalomtól, ha még bennük sincs minimális tolerancia?

Az LMBTQ közösség tagjai sokkal inkább találkoznak a társadalom (és főként ismerőseik) csoportról alkotott nézeteivel, mint például az etnikai kisebbségek. Tudniillik, nekünk NINCS a homlokunkra írva, hogy „én az vagyok ám”. Így fordulhatnak elő például olyan esetek, amikor különféle emberek fejtik ki nekem nem éppen melegbarát álláspontjukat. A teljesség igénye nélkül csak párat írnék le a sok közül: „Képzeld, mekkora buzi volt a felszolgáló az XY étteremben! A buzikat miért engedik dolgozni? Nem szabadna engedni, hogy emberek közé menjenek.” Volt arra is példa, amikor kifejtették nekem, hogy „a buzik milyen gusztustalanok és ők bizony távolról kiszúrják az összes köcsögöt”, amire egy halk „ühüm?”-ön kívül az ember általában nem tud semmit mondani a sokk miatt. Az olyan apróságokról már nem is tennék említést, hogy ha véletlen kiderül, nem akarnak kezet fogni veled az emberek stb.

Mindenesetre érdekes és elszomorító, hogy társadalmunk úgy alkot véleményt LMBTQ emberekről, hogy közben egyet sem ismer. Vagyis nagy valószínűséggel ismer, de nem tud róla. Amint pedig véletlenül kiderül, képes akár egy jóbaráti viszonyt is felrúgni egy ilyen partikuláris dolog miatt. Mert abban a pillanatban már nem az ember létezik, hanem egy tulajdonsága alapján ítélik meg és rögtön az elképzelt sémákat próbálják ránk húzni. Mind különbözőek vagyunk és ideje lenne már végre az embert nézni és róla alkotni véleményt, nem pedig arról, hogy most kék szemű, barna hajú, barna bőrű, vagy esetleg meleg.

Egy nevét nem vállaló meleg ZöFi