Az önkormányzati választások előtt több, magát civil
szervezetként beállító csoport kezdett bele pártpolitikai alakulatok
támogatásába, sőt, vannak olyan „civil” szervezetek, melyek polgármesterjelöltet
állítanak. Így még nagyobb zavar alakulhat ki azzal kapcsolatban, hogy mit
nevezhetünk civil szférának, kit nevezhetünk civilnek, hogyan tehetünk
különbséget a civil szervezetek és a pártpolitikai szerveződések között.
A pártok mindig próbáltak civil közösségeket megszólítani,
illetve, ha ez sikertelen, akkor létrehozni olyan szervezeteket, melyek
kapcsolatot tudnak teremteni köztük és a civil szféra között. A teljesség igénye
nélkül megemlíthetjük: a jelenlegi kormánypárthoz kapcsolódik többek között a
Civil Összefogás Fórum, a Millából lett az Együtt, az LMP hozta létre Ökopolisz
Alapítványt (sőt, az LMP hatalmas erőforrásokat szívott el a civil
társadalomtól megalakulásakor), a Jobbikhoz számos szélsőjobboldali civil
szerveződés kapcsolódik (Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Betyársereg,
Magyar Gárda), Pécsett pedig civil szervezetek tagjaiból verbuválódott az
Összefogás Pécsért Egyesület, ami kvázi pártként funkcionál, illetve a pécsi
MSZP-t támogatja a Forum Sopiane Egyesület.
A pécsi Létra nevű hely megnyitója kapcsán
kerekasztal-beszélgetést hívtak össze annak apropójából, hogy milyen
együttműködésekre lehet számítani a pécsi civil színtéren. Ahhoz azonban, hogy
együttműködésről beszélni lehessen, a résztvevők megpróbálták meghatározni a
civil szféra fogalmát. Szóba került, hogy a civil szféra apró közösségek értékteremtő
tevékenységét jelenti, azonban az is, hogy a civil szervezetek funkciója és
célja a mindenkori hatalommal kapcsolatos lehetséges kritika megfogalmazásának
biztosítása, továbbá az állami működés szakmai kiegészítése, legyen szó akár
oktatásról, drogpolitikáról, városfejlesztésről vagy környezetvédelemről (törvények
deklarálják, hogy milyen állami feladatokat láthatnak el civil szervezetek).
Emellett nyilvánvaló, hogy pártok is létrehozzák a maguk civil háttérországát,
vagy civil szervezetek működnek pártokként. Tehát még egy civil programon is a
lehető legszélesebb spektrumon került szóba a civilség maga, egészen az alulról
szerveződő kisközösségektől és informális csoportoktól kezdve, melyek
egyáltalán nem akarnak foglalkozni aktuálpolitikai vagy szakpolitikai
kérdésekkel, a komoly szakmai tevékenységet és „watchdog” feladatot is betöltő
civil szervezeteken át, a pártokat támogató vagy általuk létrehozott
egyesületekig és alapítványokig.
Az informális csoportok (ami lehet akár egy focimeccs
szurkolóbázisa egy szórakozóhelyen, vagy egy politikailag aktív csoportosulás,
mely esténként jelszavakat ír a falakra) pontosan informális státuszuk miatt
nehezen értelmezhetőek. Kritikai attitűdjük (amennyiben van) fontos társadalmi
hatással rendelkezik, azonban mint szakmai csoportok nem működhetnek.
Amennyiben a civil szféráról a fentiek mellett, mint szervezett,
ellenőrizhető, visszakereshető, azonban a pártpolitikától, illetve a hatalom
megszerzésétől legalább eszmeiségében független szerveződésről beszélünk, akkor
megtaláljuk a civil társadalom egy szűken értelmezett, de a leginkább reális
képet nyújtó funkcióját. Ezeknek a nem állami szerveződéseknek (non-governmental
organizations) céljuk, hogy olyan szakmai tevékenységet folytassanak, ami az
állami működés mellett képes szakértői munkára. Emellett járulékos funkciójuk
(legalábbis Magyarországon, hiszen meglehetősen kevés olyan civil szervezet
van, melyek konkrétan azzal a céllal jöttek létre, hogy az állam működését
figyeljék, és azzal kapcsolatban álláspontokat fogalmazzanak meg), hogy a
mindenkori hatalommal szemben egyfajta politikai fékként vagy ellensúlyként
működjenek. Ehhez azonban szükséges, hogy a nem állami szerveződésük státusza
rögzüljön, és magától értetődő legyen. Minden olyan szerveződés, ami feladja
ezt a függetlenséget, illetve állami hatalmi pozíciót szeretne magának, lemond
arról, hogy nem állami szerveződésnek, azaz civilnek mondhassa magát. Az pedig
nyilvánvaló, hogy a párpolitikai szerveződések célja a politikai hatalom
megszerzése. Amennyiben egy egyesület bármilyen pártot nyilvánosan támogat,
illetve amennyiben egy egyesület vagy alapítvány pártpolitikai célokat tűz maga
elé, önkormányzati választásokon jelöltetek indít, akkor, mivel nem lesz
alkalmas a hatalom kritikájának megfogalmazására, hiszen önmaga is a hatalom
részese lesz, nem jogosan használja önmagára nézve a „civil” kifejezést.
Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy a pártpolitikának
eredendően rossznak kell lennie, vagy a pártpolitikai rutint elfogadók azonnal
elítélendő személyekké válnak, ahogy az sem evidens, hogy a civil szférában
működő emberek csupán civil státuszuk miatt azonnal jók lesznek. Pusztán
funkciójukat tekintve az állami működésbe való bejutást célzó csoportok
tevékenységük okán mondanak le annak lehetőségéről, hogy civilnek, azaz nem
állami szereveződésnek hívhassuk őket. Nyilvánvaló tehát, hogy nem kell
terhelnünk a jó vagy rossz értékítéletével a civil társadalmat vagy a
pártpolitikát, hanem funkciójukat tekintve kell különbséget tennünk közöttük.
A nem állami szerveződések támogatása, működtetése minden
egészségesen működő társadalom jól felfogott érdeke kell hogy legyen.
Értelemszerűen, azok a szervezetek, melyek pártpolitikai tevékenységet, hatalmi
funkciót töltenek be, vagy kívánnak betölteni, lemondanak a kritika
megfogalmazásának lehetőségéről, és önmagukat teszik (ideális esetben) az
esetleges kritika tárgyává. Természetesen nem arról van szó, hogy nincs
lehetőség egy jól működő államra, azonban a kritika megfogalmazásának
lehetőségét a civil szférának mindig adottnak kell tekintenie, arról lemondani nem
szabad.
Magyarországon sajnos nem alakult ki olyan, jól működő civil
társadalom, ami valóban képes a hatalommal szemben a kívánt kritikai attitűdöd
működtetni, azonban az, hogy pártok (legyen szó akár a kormánypártról, akár
ellenzéki pártokról) önálló civil bázist építenek ki, illetve, hogy civil
szerveződések párttá alakulnak, vagy pártként funkcionálnak, állandó gátját
jelentik egy jól működő és valóban civil társadalom létrejöttének.
Galambos Attila
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése