…de kik azok a civilek?

Az önkormányzati választások előtt több, magát civil szervezetként beállító csoport kezdett bele pártpolitikai alakulatok támogatásába, sőt, vannak olyan „civil” szervezetek, melyek polgármesterjelöltet állítanak. Így még nagyobb zavar alakulhat ki azzal kapcsolatban, hogy mit nevezhetünk civil szférának, kit nevezhetünk civilnek, hogyan tehetünk különbséget a civil szervezetek és a pártpolitikai szerveződések között.

A pártok mindig próbáltak civil közösségeket megszólítani, illetve, ha ez sikertelen, akkor létrehozni olyan szervezeteket, melyek kapcsolatot tudnak teremteni köztük és a civil szféra között. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük: a jelenlegi kormánypárthoz kapcsolódik többek között a Civil Összefogás Fórum, a Millából lett az Együtt, az LMP hozta létre Ökopolisz Alapítványt (sőt, az LMP hatalmas erőforrásokat szívott el a civil társadalomtól megalakulásakor), a Jobbikhoz számos szélsőjobboldali civil szerveződés kapcsolódik (Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Betyársereg, Magyar Gárda), Pécsett pedig civil szervezetek tagjaiból verbuválódott az Összefogás Pécsért Egyesület, ami kvázi pártként funkcionál, illetve a pécsi MSZP-t támogatja a Forum Sopiane Egyesület.

A pécsi Létra nevű hely megnyitója kapcsán kerekasztal-beszélgetést hívtak össze annak apropójából, hogy milyen együttműködésekre lehet számítani a pécsi civil színtéren. Ahhoz azonban, hogy együttműködésről beszélni lehessen, a résztvevők megpróbálták meghatározni a civil szféra fogalmát. Szóba került, hogy a civil szféra apró közösségek értékteremtő tevékenységét jelenti, azonban az is, hogy a civil szervezetek funkciója és célja a mindenkori hatalommal kapcsolatos lehetséges kritika megfogalmazásának biztosítása, továbbá az állami működés szakmai kiegészítése, legyen szó akár oktatásról, drogpolitikáról, városfejlesztésről vagy környezetvédelemről (törvények deklarálják, hogy milyen állami feladatokat láthatnak el civil szervezetek). Emellett nyilvánvaló, hogy pártok is létrehozzák a maguk civil háttérországát, vagy civil szervezetek működnek pártokként. Tehát még egy civil programon is a lehető legszélesebb spektrumon került szóba a civilség maga, egészen az alulról szerveződő kisközösségektől és informális csoportoktól kezdve, melyek egyáltalán nem akarnak foglalkozni aktuálpolitikai vagy szakpolitikai kérdésekkel, a komoly szakmai tevékenységet és „watchdog” feladatot is betöltő civil szervezeteken át, a pártokat támogató vagy általuk létrehozott egyesületekig és alapítványokig.

Az informális csoportok (ami lehet akár egy focimeccs szurkolóbázisa egy szórakozóhelyen, vagy egy politikailag aktív csoportosulás, mely esténként jelszavakat ír a falakra) pontosan informális státuszuk miatt nehezen értelmezhetőek. Kritikai attitűdjük (amennyiben van) fontos társadalmi hatással rendelkezik, azonban mint szakmai csoportok nem működhetnek.

Amennyiben a civil szféráról a fentiek mellett, mint szervezett, ellenőrizhető, visszakereshető, azonban a pártpolitikától, illetve a hatalom megszerzésétől legalább eszmeiségében független szerveződésről beszélünk, akkor megtaláljuk a civil társadalom egy szűken értelmezett, de a leginkább reális képet nyújtó funkcióját. Ezeknek a nem állami szerveződéseknek (non-governmental organizations) céljuk, hogy olyan szakmai tevékenységet folytassanak, ami az állami működés mellett képes szakértői munkára. Emellett járulékos funkciójuk (legalábbis Magyarországon, hiszen meglehetősen kevés olyan civil szervezet van, melyek konkrétan azzal a céllal jöttek létre, hogy az állam működését figyeljék, és azzal kapcsolatban álláspontokat fogalmazzanak meg), hogy a mindenkori hatalommal szemben egyfajta politikai fékként vagy ellensúlyként működjenek. Ehhez azonban szükséges, hogy a nem állami szerveződésük státusza rögzüljön, és magától értetődő legyen. Minden olyan szerveződés, ami feladja ezt a függetlenséget, illetve állami hatalmi pozíciót szeretne magának, lemond arról, hogy nem állami szerveződésnek, azaz civilnek mondhassa magát. Az pedig nyilvánvaló, hogy a párpolitikai szerveződések célja a politikai hatalom megszerzése. Amennyiben egy egyesület bármilyen pártot nyilvánosan támogat, illetve amennyiben egy egyesület vagy alapítvány pártpolitikai célokat tűz maga elé, önkormányzati választásokon jelöltetek indít, akkor, mivel nem lesz alkalmas a hatalom kritikájának megfogalmazására, hiszen önmaga is a hatalom részese lesz, nem jogosan használja önmagára nézve a „civil” kifejezést.

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy a pártpolitikának eredendően rossznak kell lennie, vagy a pártpolitikai rutint elfogadók azonnal elítélendő személyekké válnak, ahogy az sem evidens, hogy a civil szférában működő emberek csupán civil státuszuk miatt azonnal jók lesznek. Pusztán funkciójukat tekintve az állami működésbe való bejutást célzó csoportok tevékenységük okán mondanak le annak lehetőségéről, hogy civilnek, azaz nem állami szereveződésnek hívhassuk őket. Nyilvánvaló tehát, hogy nem kell terhelnünk a jó vagy rossz értékítéletével a civil társadalmat vagy a pártpolitikát, hanem funkciójukat tekintve kell különbséget tennünk közöttük.

A nem állami szerveződések támogatása, működtetése minden egészségesen működő társadalom jól felfogott érdeke kell hogy legyen. Értelemszerűen, azok a szervezetek, melyek pártpolitikai tevékenységet, hatalmi funkciót töltenek be, vagy kívánnak betölteni, lemondanak a kritika megfogalmazásának lehetőségéről, és önmagukat teszik (ideális esetben) az esetleges kritika tárgyává. Természetesen nem arról van szó, hogy nincs lehetőség egy jól működő államra, azonban a kritika megfogalmazásának lehetőségét a civil szférának mindig adottnak kell tekintenie, arról lemondani nem szabad.  

Magyarországon sajnos nem alakult ki olyan, jól működő civil társadalom, ami valóban képes a hatalommal szemben a kívánt kritikai attitűdöd működtetni, azonban az, hogy pártok (legyen szó akár a kormánypártról, akár ellenzéki pártokról) önálló civil bázist építenek ki, illetve, hogy civil szerveződések párttá alakulnak, vagy pártként funkcionálnak, állandó gátját jelentik egy jól működő és valóban civil társadalom létrejöttének. 

Galambos Attila